Sikeres és nagy hatású régészeti feltárás utolsó felvonását, az eredmények ismertetését tartották 2024. december 18-án Budapesten, a Gül Baba türbéje köré épült kiállítóhelyen.
Még 2013-ban történt, hogy a Pap Norbert geográfus-történész által vezetett kutatócsoport török támogatással elkezdett egy programot, amelynek a keretében
2015-re feltárták a Szigetváron elhunyt I. Szulejmán szultán – minden idők egyik leghatalmasabb uralkodója – mauzóleumát,
azaz türbéjét, amit Szigetvár szőlőhegyén azonosítottak. A vizsgálatokba a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, és török egyetemek is bekapcsolódtak időszakosan, ám a költségek nagyobb részét később a magyar állam finanszírozta. A cél egyre világosabbá vált: egy turisztikai projekt, egy régészeti park víziója bontakozott ki.
A terepi vizsgálatok 2019-ig tartottak, amelyek során sikerült feltárni a mauzóleum körül álló komplexum további elemeit: dzsámit, derviskolostort, a zarándokokat kiszolgáló vendégházat, illetve az őrség szállásául szolgáló barakkot, és a komplexumot védelmező palánkerőd részeit is.
„Sokkal nagyobb, mint bárki gondolta volna!”
Utána a Gül Baba Türbe Alapítvány is „beszállt a buliba”, támogatásuk lehetővé tette a további kutatásokat a Pécsi Tudományegyetem munkatársai és a projektben részt vevők számára: a 2024-es kutatások során a kutatók már a síremlék tágabb környezetét vizsgálták át és innentől fokozódnak az izgalmak: a kutatók nem várt,
csodálatos felfedezéseket tettek, holott csupán kis területet tártak fel.
Amit már tudtak: idővel egy település nőtt a zarándokhelyként szolgáló szultáni síremlék köré. Na de mekkora település? És miket találtak a régészek Turbék városában?
A projekt vezetője, Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem tanára elmondta: „Kérdéseink idén már arra irányultak, hogy mit tudunk a városról, a lakóterületről, az ott élő emberekről? Azt kell mondjam, az eredmények az előzetes hipotézishez képest meglepően alakultak. Mi úgy gondoltuk, hogy ez a városi rang, vagy jelleg, amit a forrásokból, a korabeli térképek jelölései alapján megismertünk, inkább szimbolikus várost takar. Nyilván ott volt ez a szimbolikus jelentőséggel bíró épületcsoport, de szerény lakosságot, a városiasság alacsonyabb fokát feltételeztük. Ehhez képest
a kép, ami kirajzolódott az idei kutatások alapján, teljesen más: korábban 4-5 hektárra becsültük a település területét, most a régészeti nyomok 80 hektárra utalnak!
Ha összehasonlítjuk a többi hódoltságkori várossal, azt kell mondanunk, a legtöbbnél nagyobb. Sokkal nagyobb, mint bárki gondolta volna!”